A teljes szárazföldi felszín 70,8%-a (362 millió km2-nek felel meg) óceánoknak és tengereknek felel meg. Ezek a tengeri rendszerek nagyon dinamikus környezetek, és felszíni áramlatok hálózatai kötik össze őket. A hőmérséklet és a sótartalom változása ezekben a környezetekben meghatározza a különböző élőlények által elfoglalt különböző területeket.
Ebben a Green Ecologist cikkben arról beszélünk melyek a sósvízi vízi ökoszisztémák és jellemzőik.
A tengerek és az óceánok a fő sósvízi ökoszisztémák
Az óceánok ezek nagy tömegű sós víz, amelyek elválasztják a kontinenseket. Három nagyobb óceán (Atlanti-, Indiai- és Csendes-óceán) és két kisebb (Arktisz és Antarktisz). Míg a tengerek ezek is sós víztömegek, de kisebbek, mint az óceánok. A világon számos tenger található, például a Karib-tenger, az Északi-tenger vagy a Ross-tenger.
Az ilyen típusú környezetben olyan szempontok határozzák meg az életet, mint az árapály, a hullámok, a hideg és meleg áramlatok, a sótartalom, a hőmérséklet vagy a fényintenzitás. Ezek a tényezők befolyásolják a tápanyagok elérhetőségét, a viselkedést, a fejlődést és az élőlények közötti kapcsolatokat.
Ezeken az ökoszisztémákon belül számos területet meg lehet különböztetni különböző kritériumok szerint, mint például a partok közelsége, mélység vagy mélység a fény jelenléte szerint. Figyelembe véve a mélység fény szerint, megkülönböztetjük:
Tengerek és óceánok fotózónája
Ez egy megvilágított óceáni terület, és legfeljebb 200 méter mély. Felosztva:
- Eufotikus régió: legvilágosabb terület. Ezen a területen az ilyen típusú sósvízi vízi ökoszisztémák fotoszintetikus szervezetekben élnek.
- Diszfotikus régió: a fotozóna kevésbé megvilágított része. Ezen a területen élnek bizonyos algák, amelyek képesek fotoszintézisre.
A tengerek és óceánok afotikus zónája
200 méternél nagyobb mélységben található sötét terület. Ez viszont a következőkre oszlik:
- Bathyal régió: 200 és 4000 méter közötti mélységű terület. Ezen a területen él az általunk ismert tengeri nekton, amely halakat, tintahalakat, tengeri teknősöket, fókákat vagy bálnákat foglal magában.
- Másik régió: 4000 és 6000 méter közötti mélységben található. Ezen a területen a fény nem létezik. Ezen a területen az általunk ismert tengeri bentosz él, amely tengeri csillagokból, szivacsokból és más állatokból áll. A fajok biodiverzitása szempontjából nagyon gazdag régió, olyan élőlényekkel, amelyek nem találhatók meg a bolygó egyetlen más földrajzi régiójában sem.
- Hadal zóna: 6000 és több mint 10 000 méter közötti mélységben található. Ez a régió magában foglalja a tengerfenéket, a nagy óceáni árkokat és a hidrotermikus szellőzőnyílásokat. Ebben a régióban találhatók a bolygó legszélsőségesebb mikroorganizmusai.
Ebben a másik cikkben mindent elmondunk az óceánok biológiai sokféleségéről.
Mangrove, tengeri és tengerparti ökoszisztémák
A mangrove tengeri-parti ökoszisztémák amelyet a bolygó trópusain és szubtrópusain találhatunk. Találhatunk mangrovéokat például Latin-Amerika partjain, Mexikótól Peruig. A bolygó bizonyos területein ún sós erdők, utalva arra, hogy halofil fajok (a sós környezetet kedvelő növényfajok) által uralt környezetről van szó.
A mangrovefák nagyon fontos ökoszisztémák a természetes egyensúly fenntartásában, ahol jelen vannak. Ezek a feladatok a következők:
- Segítenek az árvizek megfékezésében.
- Segítik a partvonal stabilizálását és az erózió szabályozását.
- Megtartják az üledékeket és a mérgező anyagokat.
- Szerves anyagok forrásai.
Ebben a másik Green Ecologist cikkben jobban megtudhatja, mi az a mangrove és annak jellemzői.
A korallzátonyok nagyon különleges sósvízi ökoszisztémák
Az ilyen típusú sósvízi vízi ökoszisztémák kialakulnak trópusi vizek mint a Csendes- és Indiai-óceán és a Karib-tenger. Korallcsontvázakból állnak, amelyek évről évre nőnek az új struktúrák lerakódása miatt. Elhelyezkedésükből adódóan fontos védőgátként szolgálnak a mangrove- és tengerifűágyások számára.
Ezek a szerkezetek folyamatosan ki vannak téve a hullámverésnek. Az ilyen típusú korallok növekedéséért leginkább felelős élőlények egyike a vörös algafaj, a meszes alga. Ily módon szimbiotikus kapcsolat jön létre, ahol a korallok védelmet, az algák pedig a fotoszintézis révén tápanyagot biztosítanak. Van két korallfajták: puha korallok és kemény vagy köves korallok.
A növekedéshez a korallzátonyLényeges, hogy a víz hőmérséklete 20ºC és 28ºC között legyen, ami a trópusi vizekben fordul elő. Ezek a struktúrák csak a fotozónában nőnek, ahol a napfény biztosítja számukra a szükséges energiát. Emiatt a zátonyok a kristálytiszta vizekben nőnek a legjobban.
Ha további hasonló cikkeket szeretne olvasni Mik a sósvízi vízi ökoszisztémák, javasoljuk, hogy lépjen be az Ökoszisztémák kategóriánkba.
