Az állatvilágban a morfológiai struktúrák óriási változatosságával találkozhatunk, mind a gerincesek, mind a gerinctelenek csoportjában. Csontos vagy porcos csontvázak alkotta testek, négy, hat, nyolc vagy legfeljebb ötven végtaggal rendelkező állatok, különféle védőszerkezetek vagy feltűnő színek, amelyek jelzik, hogy mérgező fajok. Mindegyikük úgy jelenik meg, mint alkalmazkodás a környezethez és életmódjukhoz.
A morfológiai struktúrák között, amelyeket sok állat használ a mozgás védelmére és elősegítésére, megjelenik a páncél. Mindannyian ismerjük a teknősök héját, de… ezek az egyetlen állatok, amelyeknek van kagylójuk? Milyen más néven találhatunk hasonló szerkezeteket a természetben? Olvassa el ezt a Green Ecologist cikket, hogy többet megtudjon a kagyló állatok.
A héj a tartó- és védőszerkezet hogy sok állat jelen van. Morfológiája igen változó, főként attól függően, hogy gerinces vagy gerinctelen állatokban jelenik meg.
A gerinces állatoknál, mint jól tudjuk, csontos vagy porcos belső csontvázakat találunk, amelyek törzsre és végtagokra oszthatók. Ebben az esetben a páncél szerkezete az állat gerincoszlopához és bordaívéhez van rögzítve, belső vázának még egy eleme.
Másrészt vannak olyan külső vázak, amelyek arányosan kisebb súlyt viselnek el, mint az azonos méretű endoskeletonok. Az exoskeleton fő példái az ízeltlábúak (gerinctelenek csoportja) körében találhatók, amelyekben az exoskeleton a belső szerveket védő héjat alkot. Ezen kívül találhatunk más módokat is az elnevezésére, mint pl. héj.
Az ízeltlábúak közül kiemelkedik a rákfélék csoportja mint kagyló vagy kagylóhordozók anatómiájukban. Bár nem ők az egyedüli gerinctelenek, amelyek ezt mutatják, a puhatestűek esetében is ez a helyzet.
Nézzük meg közelebbről az ilyen típusú héjakat néhány példával.
Legyen szó szárazföldi, tengeri vagy édesvízi élőlényekről, a teknősök belső váza héjként fejleszti saját erejét, ami egyedülálló tulajdonság a gerincesek körében. E hüllők héja olyan borítékként működik, amely védi a belső szerveket a testéből, lehetővé téve, hogy a fej, az első és a hátsó lábak, valamint a farok kiemelkedjen belőle.
A puhatestűek az állatvilág egyik nagy törzsét (Phylum Mollusca) alkotják. Ebben kiemelkednek a haslábúak ("láb a gyomoron"), a kéthéjúak ("két szelep") és a lábasfejűek ("láb a fejen").
A puhatestű puhatestét héj védi, amelyből képződött kalcium-karbonátot termelő sejtek, amely kívülről meszes szubsztrát formájában kristályosodik ki. Így egy ellenálló és esszenciális szerkezet jön létre, amely megakadályozza a szervezet feloldódását savas környezetben.
A szárazföldi és tengeri csigák (Gastropods) héja egy darabból áll, és spirálban van feltekeredve, és általában jobbra nyitott.
A kagylók csoportját tekintve két szimmetrikus oldalsó szeleppel ellátott páncélt mutatnak be, amelyeket egy vagy két izom és csuklópántként működő kötések zárnak le. A tengeri kagylók számos példája a kagyló (Mytilioida család), az osztriga (Ostreoida család) és a kagyló (Veneroida család).
A legmeglepőbb puhatestűek közé tartozik a nautilus (genus nautilus), a lábasfejűek csoportjába tartozó élő kövület, amelynek külső héja erősen fejlett, síkspirális és teljesen szeptált.
A rákféléknek, mint ízeltlábúaknak, van egy külső vázuk fő összetevője a kitin. Ez az exoskeleton gyakran valódi héj karakterét ölti, kalcium-sókkal mineralizálva, ami nagy keménységet ad neki. A fő rákfélék között megtalálhatók:
A többi legmeglepőbb kagylós állat:
Ha további hasonló cikkeket szeretne olvasni +20 állat kagylóval, javasoljuk, hogy lépjen be Vadon élő állatok kategóriánkba.
Bibliográfia