Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!
A méhek (Apis melifera) az egész világon elterjedt és nagy gazdasági jelentőségű rovarfaj. A méheknek köszönhetően olyan termékekhez juthatunk, mint a méz, virágpor, méhpempő, propolisz és viasz, ebben a cikkben a méhek fontosságát láthatjuk. Emellett a beporzásnak köszönhetően nagyon fontos szerepük van a mezőgazdasági és virágtermesztésben. Ugyanakkor számos fenyegetés fenyegeti őket, beleértve az élőhelyük elpusztítását, az éghajlatváltozást, az atkák és paraziták, a betegségek és a peszticidek elterjedését. Jelenleg nagyszámú peszticid van a piacon, és ezek közül sok nem jól ismert a környezetre gyakorolt következményeiről. A neonikotinoidok, a rovarirtó szerek egy fajtája azonban nagy vitákat váltott ki a méhek, poszméhek és magányos méhek populációjának elmúlt években általuk okozott csökkenése miatt. Emiatt a Green Ecologistban fogunk beszélni mik azok a neonikotinoidok és hatásuk a méhekre.
Mik azok a neonikotinoidok
A neonikotinoidok Ők a viszonylag modern rovarirtó család széles körben használják rovarkártevők kezelésére és megelőzésére a növényekben. A rágó, unalmas és szoptató rovarok széles köre ellen alkalmazhatók, mint például a szárszárnyasok (bogarak), lepkék (lepkék, lepkék és lárváik) és heteropteránok (ágyi poloska) ellen.
Ezeket a rovarölő szereket fejlesztették ki és vezették be a piacra a 90-es években mint a környezet és az emberi egészség biztonságosabb alternatívája. A korábbi rovarölő szereket, például a DDT-t (diklór-difenil-triklór-etánok), a szerves klórokat és a szerves foszfátokat betiltották a rovarok fokozott rezisztenciája, a gerincesekre (halpusztulás) és más szervezetekre gyakorolt magas toxicitás, valamint a zsírszövetekben való esetleges bioakkumuláció és a gazdálkodók mérgezése miatt.
Neonikotinoid rovarölő szerek a természetes nikotin toxinból származik és molekulaszerkezetük szerint osztályozzák őket. A különböző neonikotinoidok, amelyek márkanevükről ismertek:
- Imidakloprid (elsőként forgalomba hozott neonikotinoid).
- tiametoxam.
- Klotianidin.
- Dinotefurán.
- Nitenpyram.
- acetamiprid.
- tiakloprid.
A neonikotinoidok jellemzői
A továbbiakban a A neonikotinoidok jellemzői:
- Rendszerszintűek: Ez azt jelenti, hogy a növény beépíti őket a nedvbe, és ahogy fejlődik, szétosztja a testben (szárak, levelek, virágpor, virágok). Ezeket a levelekre permetezve alkalmazzák granulátum formájában, amelyet a talajba temetnek, vagy bevonják a növények magjait.
- Magas oldhatóság vízben: Ennek a kémiai tulajdonságnak köszönhetően a növény a víz felvételével egyidejűleg be tudja őket építeni a szervezetébe.
- Alacsony talajtartó képesség: Mivel nem maradnak meg a talajban, a környezeten keresztüli mobilitásuk kedvez. Ez a vízben való oldódás képességével együtt lehetővé teszi a vízi ökoszisztémákba való kiszorítását a felszíni és felszín alatti vizeken keresztül.
- Kitartó a környezetben: Magas perzisztenciát mutatnak a talajban, mivel évekig felhalmozódhatnak. A vízi rendszerekben a perzisztencia mérsékelt, és néhány perctől hetekig tarthat. A neonikotinoidok perzisztenciája mindkét közegben a fénytől, pH-tól, hőmérséklettől, kémiai összetételüktől és a hely mikrobiális aktivitásától függ.
- Neurotoxikusak: Megakadályozzák az idegimpulzus átvitelét, ami az állat pusztulását okozza.
A neonikotinoidok hatása a méhekre
Bár a neonikotinoidokat specifikus inszekticidként tervezték, hogy elpusztítsák a rovarkártevők a mezőgazdasági rendszerekben, számos tanulmány bebizonyította, hogy hatással lehetnek más élőlényekre is, amelyekre nem tervezték őket. A neonikotinoidokkal kapcsolatos vita 1994-ben kezdődött Franciaországban, az imidakloprid mezőgazdasági bevezetése után, amikor néhány méhész észrevette, hogy kaptáraikban lévő méhpopulációk csökkentek.
A neonikotinoidok méhekre gyakorolt hatásai közé tartozik a szaglás, a memória és a mozgás megváltozása, valamint a táplálkozás gátlása. A neonikotinoidok hatásának megjelenése eltart egy ideig, sőt, elsőre azt tapasztalják, hogy a csalánkiütés fokozza a méztermelést. Ennek oka az élelemhiány és a dolgozók halála. Mivel a munkások nem táplálkoznak vele, a méz felhalmozódik a kaptárokban, ahol táplálékul szolgál a többi méhnek és a királynőnek. A dolgozók veszteségének kompenzálására a kaptár új egyedeket termel, amíg el nem ér egy pontot, a királynő meghal a neonikotinoidok feleslegében szervezetében a krónikus, hosszú távú expozíció eredményeként. Ezt követően a királynők termelési aránya 85%-kal csökken, ami hátráltatja a populációk jövőjét. Ezenkívül a neonikotinoidoknak való kitettség gyengíti az immunrendszert, és fogékonyabbá teszi őket a parazitákkal és a betegségekkel szemben.
A környezetvédő csoportok igényeinek és az évek során végzett tudományos vizsgálatoknak köszönhetően 2022 elején a Az Európai Unió három neonikotinoid használatát tiltotta be (imidakloprid, klotianidin és tiametoxam) minden szabadföldi gyümölcskultúrában, bár lehetővé teszi üvegházban történő használatát. Ez jó hír lehet a méhek és más veszélyeztetett szárazföldi beporzók, például lepkék, lepkék, méhek és lepkefélék számára. Eltűnésük az ökoszisztémákban veszélyezteti az ökológiai funkciókat, például a beporzást a mezőgazdasági rendszerekben. Vannak azonban más, a neonikotinoidok által veszélyeztetett élőlények is, amelyekről nem sokat tudunk, a vízi makrogerinctelenek.
A következő cikkben megmagyarázzuk, hogy miért vannak a méhek a kihalás veszélyében.
A neonikotinoidok hatása a vízi ökoszisztémákra
Tekintettel a nagy vízoldékonyság és a talajban való alacsony visszatartási képesség miatt különféle neonikotinoidok koncentrációját találták tavakban, folyókban, vizes élőhelyeken, talajvízben és még a tengerben is. A neonikotinoidok jelenléte a vízben veszélyezteti a vízi közösségeket, mivel az olyan szervezetek, mint a makrogerinctelenek, nagyon érzékenyek lehetnek ezekre a vegyi anyagokra.
A A vízi makrogerinctelenek kulcsfontosságú bioindikátorok a vízminőség tanulmányozására, és a legtöbb édesvízi ökoszisztémában a biológiai sokféleség jelentős összetevőjét is képviselik. Más szervezetek és növények ragadozóiként működnek, vagy táplálékforrásként szolgálnak ragadozóik, például más gerinctelen állatok, halak, madarak és emlősök számára. A legérzékenyebb makrogerinctelenek a rovarok (efemeroptera, harkály) és néhány rákféle. A a makrogerinctelenek számának csökkenése a neonikotinoid szennyeződés miatt módosíthatja a táplálékláncot. Például Hollandiában egyes madarak populációjának csökkenését észlelték, ami az imidakloprid mezőgazdasági felhasználása miatt a vízi makrogerinctelenek eltűnésével függött össze.
Az Európai Víz Keretirányelv (2000) szerint[1] minden tagállam köteles biztosítják ökoszisztémáik jó minőségét vízi. Ezeknek a vegyületeknek a víztestekben megengedett maximális küszöbértékei vannak, de ezek sok esetben a rendelkezésre álló korlátozott tudományos ismereteken alapulnak.
Nemrég egy spanyol tanulmány[2] tesztelte az imidakloprid és öt neonikotinoid keverékének (imidakloprid, acetamiprid, klotianidin, tiametoxám és tiakloprid) hatásait a mediterrán vízi makrogerinctelen közösségekben. Ezeket a neonikotinoidokat javasolták felvenni a vízben vizsgálandó anyagok megfigyelési listájára, amely szerepel a vízügyi keretirányelvben.
A kapott eredmények azt mutatják, hogy a a leginkább érintett fajok különféle rovarok lárvái voltak, egy efemerikopter (Cloeon dipterum) és a szúnyogok (Chironomini) alcsaládja, valamint a kopólábúak (Cyclopoida) rendje, a zooplankton részét képező kis rákfélék. Ezek a szervezetek nagyobb érzékenységet mutattak a neonikotinoidokra, mint más, Észak-Európa és más trópusi területeken végzett vizsgálatokban. Így jól látható, hogy ezen toxinok jelenléte a mediterrán térségre jellemző, amúgy is zord éghajlati viszonyokon (magas hőmérsékleten és csapadékhiányon) kívül további stresszt feltételez az élőlények számára.
Továbbá ez a tanulmány maximális küszöbértékeket javasol ezekre a rovarirtó szerekre a vízben, hogy ne jelentsenek veszélyt a vízi ökoszisztémánkban található élőlényekre. Ezek a küszöbértékek 0,1 mikrogramm/liter (egy mikrogramm 0,001 mg-nak felel meg) és az expozíció időtartamától függően alacsonyabbak lennének, ami jóval alacsonyabb tartomány az Európai Unió által jelenleg megengedettnél, és 0,2 mikrogramm/liter. Végül bebizonyították, hogy a neonikotinoidok additív hatása rövid távon működik, ami azt jelenti, hogy az egyes neonikotinoidok szervezetre gyakorolt hatásai összeadódnak, amikor együtt jelennek meg a víztestekben. Másrészt ezt az additív hatást csak rövid időn belül figyelték meg, mivel ez attól függ, hogy mennyi időbe telik az egyes rovarirtó szerek lebomlása a környezetben.
Végül meg kell jegyezni, hogy még mindig sokat kell tudni a a neonikotinoidok hatásai mind a szárazföldi, mind a vízi szervezetekben azt, hogy a környezeti tényezők hogyan befolyásolják az általuk kifejtett hatást, és mi történhet, ha más, a környezetben előforduló rovarirtókkal, gyomirtókkal, gombaölő szerekkel vagy egyéb vegyi anyagokkal keverednek. Ezért ki kell vizsgálni és meg kell szüntetni ezen vegyszerek ellenőrizetlen használatát.
Ha további hasonló cikkeket szeretne olvasni Mik azok a neonikotinoidok és hatásuk a méhekre, javasoljuk, hogy lépjen be az Ökoszisztémák kategóriánkba.
Hivatkozások- https://eur-lex.europa.eu/legal-content/ES/TXT/?uri=LEGISSUM%3Al28002b
- Rico, A., Arenas-Sánchez, A., Pasqualini J., García-Astillero, A., Cherta, L., Nozal, L., Vighi, M. 2022. Effects of imidakloprid and a neonicotinoid mix on aquatic invertebrate communities mediterrán körülmények között. Vízi toxikológia. 204. 130-143.
