Hogyan alakulnak ki a cunamik

Mindannyian emlékszünk az elmúlt évtizedekben bekövetkezett fontos szökőárakra, például arra, amely Szumátra és Srí Lanka partjain pusztított 2004 decemberében, vagy arra, amely 2011 márciusában Japánban történt, és amely kiváltotta a fukusimai atomkatasztrófát. A jelenségek pusztító hatásai jól ismertek, és szeretnénk a lehető legtávolabb kerülni tőlük, de miért? Ha kíváncsi rá, az Ecologista Verde-nél elmagyarázzuk hogyan alakulnak ki a cunamik. Olvass tovább!

Mik azok a cunamik

A cunami vagy szökőár hullám vagy csoportja óriási hullámok nagy energiával, amelyet a tengerfenéken fellépő hirtelen mozgások hoznak létre. A kifejezés cunami Japán eredetű, jelentése „nagy hullám a kikötőben vagy öbölben”.

Sok olyan van, amely a történelem során kialakult, de kétségtelen, hogy a legutóbbiak valóban szörnyű természeti katasztrófák voltak. Utalunk az elején említettekre, a Szumátrán és Srí Lankán 2004 decemberében, illetve Japánban 2011 márciusában történtekre.

Hogyan keletkeznek a cunamik - egyszerű magyarázat

Először is megmagyarázni hogyan keletkeznek a tusnamikSzem előtt kell tartanunk, hogy a Föld felszíne hatalmas lemezekből áll, amelyeket tektonikus lemezeknek nevezünk. Egy részük a kontinenseket, mások pedig az óceánok fenekét alkotják. Ezek a lemezek lassan mozognak és csúsznak a köpeny puha szikláin, amelyek a földkéreg alatt helyezkednek el. Van, amikor ezek a lemezek a mozgásuk miatt válnak el egymástól, és van, amikor összeérnek, amíg össze nem ütköznek. Ezek a mozgások olyan jelenségek okozói, mint a földrengések, vulkánkitörések vagy földcsuszamlások.

Nos, mi köze ennek az egésznek a szökőárhoz? Egyszerű, amikor ezek a mozgások, amelyekről korábban beszéltünk óceáni lemezekben előforduló mozgások, vagyis a tenger fenekén tengeri földrengések alakulhatnak ki, és ezért szökőárt válthatnak ki.

Ha részletesebben szeretné megismerni a folyamatot, az alábbiakban leírjuk, vegye figyelembe.

A cunami fázisai

Cunamik fejlődnek ki három fázis Tábornok:

Generációja cunami

Ez a fázis az előző szakaszra vonatkozik, amelyben a tengerfenék megzavarása következik be. Az, hogy a hullámok mekkora magasságot érhetnek el, számos tényezőtől függ, például a zavarás mértékétől és időtartamától, a tenger sebességétől vagy mélységétől.

A szumátrai szökőár esetében a lemezek megadták magukat, a tengerfenék hirtelen deformálódását okozta, ami olyan kiemelkedést eredményezett, amely felfelé lökte a vizet, kialakulásakor 3 méter magas oszlopot alkotva.

Terjedés

Ebben a szakaszban a zavarás következtében a tengerfenéken keletkezett energia továbbterjed a tengerpartra. A felszínen a cunami hullámai nagy sebességgel haladnak előre, ami az óceán mélységétől függ; mélyebben, gyorsabban. Ismét a szumátrai cunamit vesszük példaként, mivel ez 4000 méter mélyen keletkezett, hullámai elérték a 700 km/órás sebességet.

A cunamik jellegzetessége, hogy a parthoz közeledve a tenger sekélyebbé válik és a vizet kivonják lyukat hagyva a vízoszlop előtt. A hullámok magassága és vastagsága nő, fordulnak óriási hullámok.

Árvíz

A hullámok elérték maximális méretüket, a 20 métert a szumátrai cunamiban. Ezek felé hajolva érik el a partot, hogy később megtörjenek, és több száz méterig behatoljanak a szárazföld belsejébe mindent elpusztít, ami az útjába kerül. A szökőárhullámok akár percekre is elszakadhatnak egymástól.

Hogyan lehet megelőzni és védekezni a szökőár ellen

A mi "nyugalmunkért" és ezt idézőjelben emeljük ki, mert ha ilyen kaliberű természeti jelenségekkel szembesülünk, akkor nyugalmunk abban rejlik, hogy időben észleljük őket, és biztonságba helyezzük magunkat, óta nem lehet elkerülni; a Csendes-óceánon léteznek olyan létesítmények, amelyek ezen szökőárok észlelésére szolgálnak, hogy korlátozzák az esetleges hatásokat. Vannak cunami észlelő létesítmények számítani:

Az óceán fenekére helyezett detektor, amely képes érzékelni az óceán felszínének néhány centiméteres emelkedését.
Az óceán fenekéhez horgonyzott bójákat sugározzon, hogy összegyűjtse az érzékelő jeleit, és elküldje azokat a műholdra.
A műhold, amely rögzíti a bója által szolgáltatott információkat, és továbbítja a hawaii szökőárriasztó központnak.
Árapály-mérő, amely érzékeli az óceán szintjének változását, így amikor a víz visszahúzódik a szökőár becsapódása előtt, megszólaltatja a szirénákat.
A szeizmológiai állomás: földrengéseket észlelő szeizmográfokkal felszerelt laboratórium. Minden állomás csatlakozik a riasztóközponthoz.
A Szökőár Figyelmeztető Központ Hawaii szigetén található. A szeizmográfok, víz alatti detektorok vagy dagálymérők által gyűjtött összes információ eljut ebbe a központba. A szökőár legkisebb jelére figyelmeztető jelentéseket küldenek minden szökőárnak kitett országba.
Gátak: Japán egyes szigetein ezeket az építményeket a szökőárhullámok energiájának csillapítására építették.

Két másik fontos szempont a szökőár elleni védekezésben:

Mangrove, mangrovevel (cserjékkel vagy fás szárú fákkal) beültetett területek, amelyek nagyon sűrű növényzetet alkotnak a part mentén, és amelyek fontos szerepet játszanak a hullámok törésekor, kissé lelassítva az erejüket.
Készítsd fel a lakosságot. Amint megszólalnak a szirénák, vagy rádión értesítik a riasztást, a lakók a szárazföld belseje felé menekülnek, azaz el a parttól, vagy magasba mennek.

A szumátrai cunami után az országok úgy döntöttek, hogy riasztóközpontot hoznak létre az Indiai-óceánon. Az első észlelő bójákat 2005 júliusában helyezték el.