A bolygónk légkörében fellépő változások és mozgások nagy részét a Föld mozgása és a Föld felszínének szabálytalan jellemzői határozzák meg. A Föld légköre állandó mozgásban van, ennek oka a meleg levegő ingadozása, amely a trópusokról a sarkokra áramlik, és a pólusokról hidegen az egyenlítőre tér vissza. A légkörnek a Föld felszínéhez legközelebb eső rétegét troposzférának nevezzük, és ez az a réteg, amely tartalmazza a levegőt, amelyet belélegzünk, és ahol a gázok keletkeznek. Meteorológiai jelenségek amelyek meghatározzák A Föld éghajlata. A légköri áramlat, azaz a világ tengerein és óceánjain át ingadozó levegő a pályája és az azt körülvevő környezeti tényezők fizikai változásain áthaladhat. Ezek a változások lehetnek például a hőmérsékletben vagy a páratartalomban, és a levegő jellemzőitől függően többé-kevésbé világos lesz, és többé-kevésbé ugyanabban a régióban marad.
Ez a zöld ökológus cikk elmagyarázza mik azok a ciklonok és anticiklonok, meteorológiai jelenségek, amelyek akkor következnek be, amikor a légkör nyomása ingadozásokkal jár.
A Föld és a szél mozgása: Coriolis-effektus
A Föld forgása a troposzférán átáramló levegő meggörbülését idézi elő, vagyis a légtömegekre pályájukat eltérítő erő hat. Ez az erő, közismert nevén coriolis hatás, arra utal felszálló légoszlopok az északi féltekén lévők az óramutató járásával megegyező irányban (óramutató járásával megegyezően), a déli féltekén pedig az ellenkező irányba (az óramutató járásával ellentétes irányba) térnek le.
Ez a hatás nem csak a levegőben, hanem a víztestekben is nagyon fontos mozgásokat eredményez. Ez a hatás az Egyenlítőhöz közelebb kerülve felerősödik, mivel ezen a területen a Föld felszíne nagyobb, és kiderül, hogy ez a legtávolabbi terület a Föld középpontjától.
Mi a ciklon és típusai
A ciklonok nagyon gyakori jelenségek, általában ún erős szél viharokkal kísérve. Ezek az erős szelek olyan területeken jönnek létre, ahol a nyomás alacsony (kevesebb, mint 1013 Pa), és ezek az alacsony nyomások olyan szeleket generálnak, amelyek más, magasabb nyomású légköri légtömegeket vonzanak magukhoz. Ezt a jelenséget más néven zivatar vagy ciklonális áramlás, Akkor keletkezik, amikor a tenger felszíne magas hőmérsékletű, mivel ilyen körülmények között a meleg levegő nedvességgel terhelve emelkedik fel, amíg viharfelhőkké kondenzálódik. Mindezek a felhők nagy körökben mozognak, amelyek maguk körül forognak, rendkívül erős szelet képezve, és a közepén egy helyet hagynak, amelyet a hurrikán szemeként ismernek. Ezek a ciklonális áramlások különösen különlegesek a birtokukban lévő nagy energia miatt, amely a kondenzáció során felszabaduló vízgőz által leadott hőből származik.
Akár 200 km átmérőjű is lehet, ill egy ciklon szele elérheti az 50 és 250 km/h közötti sebességet (A kérdéses ciklon típusától függően ereje veszít, amikor közeledik a szárazföldhöz, vagy amikor elérik a hidegebb hőmérsékletű óceáni területeket.
Ez a fajta jelenség hatalmas hullámokat és nagy víztömeg-elmozdulásokat produkál. A trópusi területeken a ciklonok gyakran okoznak nagy áradásokat, és képesek igazán nehéz tárgyakat nagy távolságra szállítani.
A ciklonok kategóriái vagy típusai
- Tropikus
- Extratrópusi.
- Szubtropikus.
- Poláris
- Mezociklonok.
Ebből a besorolásból a legfontosabb a trópusi ciklon, amelyet a szelek sebessége és agresszivitása alapján öt kategóriába sorolnak. Ezt a fajta ciklont erősségétől függően nevezhetjük trópusi depressziónak, trópusi viharnak vagy hurrikánnak. Nyilvánvalóan a hurrikán a legnagyobb sebességű és agresszív, ami nagyon erős szelet és nagy károkat okoz.
A trópusi ciklonok ugyan nagy károkat okozhatnak, mint például az otthonok és a természetes élőhelyek tönkretétele, de nagyon pozitív vonatkozásokat is hozhatnak, mint például az aszályos időszakok megszűnése vagy a növénytakaró regenerációja (az idősebb vagy gyengébb fák miatt).
Az extratrópusi ciklonokról azt mondhatjuk, hogy a trópusok és a pólusok között elhelyezkedő alacsony nyomású rendszerhez kapcsolódnak, és a meleg és hideg légtömegek kontrasztjától függenek. Ha nagyon markáns légköri nyomásesés következik be, az ilyen típusú ciklonokat robbanásveszélyes ciklogenezisnek nevezik, és nagy károkat okoz, például árvizeket vagy földcsuszamlásokat.
Ami a szubtrópusi ciklonokat illeti, az előző két ciklon jellemzőinek fúziója van, jellemzőik származási helyüktől függenek. A sarki ciklon kapcsán meg kell említenünk, hogy gyakran sarkvidéki ciklonnak is nevezik, és kiderül, hogy egy meglehetősen nagy átmérőjű alacsony nyomású rendszer, amely erős szelet okoz. Ennek ellenére rövidebb az élettartama, mint a trópusi ciklonoké, hiszen 24 óra alatt éri el csúcspontját.
Végül a mezociklon egy légörvény, amely konvektív vihar során képződik, és általában elektromos viharokhoz kapcsolódik. Ez a jelenség nagy instabilitási körülmények között alakul ki, és amikor nagy magasságban erős szél fúj, de általában nagyon ritka.
Mik az anticiklonok és típusaik
Az anticiklon egy nagy nyomású terület (1013 Pa-nál nagyobb), amelyben a légköri nyomás magasabb, mint a környező levegőé és a perifériától a centrum felé növekszik. Általában a tipikus stabil időjáráshoz köthető, tiszta égbolttal és napsütéssel.
Az anticiklon légoszlopa stabilabb, mint a körülötte lévő levegő. A lefelé ereszkedő levegő viszont a süllyedés néven ismert jelenséget idézi elő, ami azt jelenti, hogy megakadályozza a csapadék kialakulását. Természetesen figyelembe kell venni, hogy a levegő leereszkedési módja attól függően változik, hogy melyik féltekén található.
Ezek anticiklonális áramlások nyáron könnyebben fejlődnek, tovább rontva a száraz évszakot. Általában szabálytalan jelenségek, mind alakjukban, mind viselkedésükben nem olyanok, mint a ciklonok, amelyek könnyebben megjósolhatók. Az anticiklonok általában négy csoportba vagy típusba sorolhatók.
Az anticiklonok típusai vagy csoportjai
- Szubtrópusi atlasz
- Kontinentális sarki atlaszok
- Atlasz ciklonsorozatok között
- Atlták, amelyeket a sarki levegő inváziója hozott létre
Az elsők a szubtrópusi atlaszok, amelyek nagy és megnyúlt anticiklonális áramlásoknak bizonyulnak, amelyek a szubtrópusokon helyezkednek el, és általában mozdulatlanok vagy nagyon lassú mozgással. Ebben a csoportban kiemelendő az Azori-szigeteki anticiklon, amelyről kiderül, hogy egy nagyon fontos, dinamikus anticiklon, amely befolyásolja a térség klímáját és a hidegebb időkben érkező viharokat.
Másodsorban a kontinentális sarki atlaszoknak nevezett anticiklonok, amelyek télen az északihoz legközelebb eső kontinenseken alakulnak ki, és addig mozognak, amíg el nem érik a melegebb vizeket, és elnyeli őket a szubtrópusi anticiklon.
Az anticiklonok harmadik csoportját a ciklonsorozatok közötti atlaszok alkotják, amelyek kis méretűek, és ahogy a nevük is mutatja, a ciklonok között jelennek meg.
Az utolsó anticiklonális csoport a poláris levegő inváziója során keletkezett atltáké, amelyek – ahogy a neve is mutatja – a hideg levegő magába szívja a melegebb vizek hőjét, és néhány nap múlva szubtrópusi anticiklonná alakul.
Ha további hasonló cikkeket szeretne olvasni Mik azok a ciklonok és anticiklonok, javasoljuk, hogy lépjen be a meteorológiai jelenségek kategóriájába.
